Na hol is lehet elkezdeni egy nagyon hosszú történetet? Legegyszerűbb lenne, ha sorba venném a szereplőket, de ez szinte lehetetlen, inkább kezdem valahol mindig középen és ha feltűnik valaki és arra érdemes, akkor megszakítom az időt és odaugrok, ahol ő a főszereplő.
Ja persze ezt mindig le fogom írni, hogy a szereplők és a szituációk bármilyen hasonlósága a valósággal az maga a véletlen. Senki se akarja megkeresni a helyszíneket és a szereplőket!
Szóval megyek Budapestről Debrecenbe vonattal totál bekómázva, néha kinyílik a szemem egy-egy újabb utas mozgolódására, ahogy becsoszognak a MÁV által szűkre szabott piciny életterembe, hozzá kell tennem, hogy nem vagyok egy kisnövésű emberke és velem szemben nem sok esélye van egy átlagos utasnak elhelyezkedni. A barátaim csak Arninak hívnak, nem véletlenül. Már a születésemkor eldőlt, hogy a természet nem szűkre szabottan bánt a testem fizikai paramétereivel, súlyban és testmagasságban is vertem az aznapi magyarországi felhozatalt a szülőszobákban. Ez a meglehetősen nagy korai előny az idők folyamán még jobban megmutatkozott. Belőlem kiölt minden versengési lázt, mert bármiben, ahol számított a fizikai erő, versenyeztem nem volt ellenfelem illetve egy idő után senki sem akart velem bármit is csinálni verekedni meg abszolut nem. Ez kihatott a későbbi életemre is, egyszerűen megutáltam minden sportot, kivétel a testépítés. A testedzés meg a bibliám lett, mint ahogy a jó pap is holtig tanul, így gondolkoztam én is az edzésről és minden szabad időmet ennek rendeltem alá, aminek meg is lett az eredménye ezért lett a nevem Arni (az Arnold Schwarzenegger hivatalos becézése).
A barátaim pedig valahogy a nőkhöz való viszonyom alapján szerveződtek, hasonlóan látjuk a nőket és bár a stratégiánk teljesen más az eredményket tekintve hasonló. Sose versenyeztünk ilyen dolgokban, de azért mindig számon tartottuk egymás hódításait és egy pár érdekesebb részletet meg is osztottunk egymással.
Persze nem, ahogy a nők csinálják, amikor iszonyú részletesen beszámolnak egymásnak MSN-en, arról, hogy milyen volt a legújabb barátjukkal és a legapróbb részletekig kielemzik a dolgokat, attól mi hányunk.
Legtöbbször ilyen stílusban :
- bazz láttad azt a jó nőt? - kérdezi Robot tőlem.
- bazz megvolt - válaszolok, úgyhogy oda sem nézek.
- oohhh és hol szedted fel?
- a vonaton, tudod sokat utazom, aztán egyszer már együtt utaztunk.
Na és itt álljunk meg, ez részemről komoly hiba volt, mert utána is ezen a vonalon kellett utaznom és a nő sem volt olyan nagyon jó és egyszer elment, de többször már nem kellett és leginkább nem is szerettem volna látni sem.
Hasonló a munkahelyi flört is, jó a flörtölgetés totálisan jó gyakorló terep, mert lehet sokat hibázni büntetlenül, aztán úgyis ki lehet békülni és lehet kezdeni mindent előlről, de van egy pont, amin nem érdemes átmenni az a pont, ahol már kapcsolat lesz a dologból és egyszercsak vége lesz, vagy a roszabbik esetben örökre szól áhh egy munkahelyen a felségeddel ilyen lehet a pokol is, persze mindenki úgy teszi tönkre az életét, ahogy akarja, de ennél vannak jobb megoldások is azt hiszem.
Visszatérve a vonathoz, egy szép kis lány helyezkedett el velem szemben és megkérdezte, hogy hova utazom. Na ilyet egy szép kislány sohasem kérdez még, ha számára én vagyok a fehérlovas királyfi is (tutira meg akarok tanulni lovagolni csak jó lesz valamire) .
Nem fog semmit sem kérdezni, maximum végigmér lopva bennünket, ezt könnyen ellenőrizhetjük: sötétben minden ablak tükröződik, úgyhogy érdemes ilyenkor lopva az ablaküvegben nézni, persze volt már olyan, hogy ott találkozott a tekintetünk (hát az elég vicces dolog). Ha ilyet tenne, hpgy végigmér bennünket, akkor már indulhat is az udvarlás, persze szép lassan fokozatosan és muszáj figyelni minden reakciót, mert rakció mindenre van. Ha eljutunk oda, hogy már ő is kérdez és valahogy felkeltettük az érdeklődését és már sikerült nevetésre is bírni, akkor nyert ügyünk van.
